Mind behatolásjelző rendszereknél, mind a ház-automatizálásban lényeges elem, hogy meg tudjuk mondani egy nyílászáró nyitott vagy éppen zárt állapotban van-e. Két fő válfaja a befúrható (rejthető) és a felületre szerelhető változat, ezen belül különféle méretű, színű, alakú, árú megoldással találkozhatunk. Vannak fa, műanyag, illetve fémajtóra specializált változatok is.

Akad vezetékes és vezeték nélküli megoldás is, de mivel a vezeték nélküli megoldások leginkább csak a saját HUB-jukkal szeretnek kommunikálni, vagy ha riasztóközponthoz való, akkor aztán biztosan csak saját eszközeikkel kommunikálnak, ilyenekkel nem fogok ismerkedni. Nem beszélve arról, hogy egy vezetékes nyitásérzékelővel és egy NodeMCU kombinációjából 2-3 saját egységet is el lehet készíteni, egy gyári vezeték nélküli nyitásérzékelő árából.

A DIY mozgalom tagjai számára rendkívül népszerű, és roppant olcsón beszerezhető (ebayről) az általam tesztelt MC-38 nyitásérzékelő. (néha más neveken is fellelhető, de nagy különbségek nincsenek)

Fehér és barna színben létezik, barna fa ajtóhoz célszerűbbnek láttam a barnát választani, de sajnos olyat nem láttam jó árban, így megvettem Magyarországon egy riasztós boltban a barnát, kicsit drágábban.

Két darabból áll az eszköz, a kábellel ellátott rész tartalmazza a "reed" érzékelőt, ezt célszerű a keretre helyezni, a másik darab egy mágnest tartalmaz, ezt érdemes az ajtólapra erősíteni, a kettő között 0-1,5cm táv lehet durván, ilyenkor még zártnak érzékeli a kontaktust, amikor egymástól távolabb kerülnek, akkor nyitottat jelez. A multiméter "csipogós" kontaktus teszterével könnyen kipróbálhatjuk az érzékelőből kilógó kábelekre rámérve a távolítás hatását. Normally Open (NO) és Normally Closed (NC) típusú kontaktussal is létezik, a multiméteres méréssel megbizonyosodtam, hogy NC típusút sikerült vásárolnom, ami azt jelenti, hogy amikor a két darab egymás mellett van (gyak: zárva az ajtó), akkor sípolt a multiméter, vagyis zárt a "kapcsoló", átfolyik rajta az áram. Ez azért praktikus, mert a nyitáson kívül akkor is jelez, ha elvágják a kábelét, vagyis valamilyen szinten szabotázst is jelez. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy másik mágnessel nem lehet megbolondítani, de párszáz forintért ne várjunk Grade3 védelmi szintet. :)

Miután ezt a játékot meguntuk, hozzákezdhetünk az érdemi szereléshez. Praktikus, hogy 2-2 furat van a két darabján, így facsavarral fel lehet rögzíteni faajtóra, ám kényelmesebbek kedvéért kétoldalú ragasztó is van erősítve mind a kettőre, az enyémen extra erős 3M típusú (felirat szerint legalábbis), így bátran ezt a megoldást használtam, mert azok nem szoktak maguktól leesni. Beszereztem némi műanyag csatornát és 0,22-es riasztókábelt, ezzel el lehet vezetni a nyitásérzékelő kábelét a feldolgozóegységig. A Raspberry GPIO 2.3-3.3V között jelez logikai egyet, a maximális vezetékhossz kiszámítását 0,22mm² keresztmetszetű kábelen elektronikában jártasabbakra hagyom, de 5 méterig szerintem nem lehet probléma, nekem alig kellett 1 méternél többet használnom. (Megj: normál riasztórendszerek 12V-on dolgoznak, a Raspberry ugyebár 3.3V-on)

Bekötés: (polaritásfüggetlen, mindegy melyik a GND)
1. vezeték - Raspberry GPIO
2. vezeték - Raspberry GND

Python példakód BCM26 GPIO-ra kötve:

RPIEasy mintabeállítás:

Először is belépünk a Hardware/Pinout&Ports menübe, majd azt a GPIO-t amire a nyitásérzékelőnk van kötve, megkeressük - ez esetben ez a GPIO26 - és beállítjuk, hogy Input-Pullup legyen a típusa, majd Submit gomb és újraindítás következik.

Ez után a Devices menüben valamelyik EDIT gombra kattintva felvehetünk egy Input-Switch GPIO típusú eszközt.

A Name-Név beállítás kötelező elem, az Enabled bepipálásával engedélyezzük az eszköz működését, a 1st GPIO legördülő menüből pedig kiválasztjuk a megfelelő pint, amit már előzetesen beállítottunk. Ha felvettük a Controllers menüben már a Domoticz HTTP/MQTT közül valamelyiket, akkor a Send to Controller engedélyezése után, ha Submit-ot nyomunk, beírható a Domoticz-ban szereplő virtuális IDX azonosító szám.

Az Interval-t 0-án hagyva, amennyiben változás van, akkor üzenetet küld a beállított kontroller(ek)en - ez a legegyszerűbb és legáltalánosabb használati mód. Ha az intervalt átállítjuk, akkor a megadott időközönként lejelenti az állapotát, akkor is, ha az nem változott.